SZJG - KEZDET

 

Átjutottam a portán, és összesen két lépést tettem meg, amikor az aula közepén lévő Jeanne d'Arc-szobor mellett álló nő - aki a belépő diákokat pásztázta - rémesen éles hangon megszólalt, amitől, mint egy rossz filmben, mindenki megállt és lefagyott. A gondom az volt, hogy pontosan felém nézett. 

- Kisasszony! - mondta, és a vonalzójával intve magához hívott. A vér megállt bennem, annyira megijedtem. Totál leblokkoltam, és meg sem tudtam mozdulni. Aztán kikerült egy - eddig mögöttem haladó - rövid szoknyás lány, és zavartan a nőhöz ment. 

Még mindig ledöbbenve álltam, és a jelenetet figyeltem, ahogyan sok más diák is.

- Dorina, tudod, mi a különbség a gimnazista és az utcalány között? - kérdezte a nő hangosan, hogy mindenki jól hallja. A szoknyás lány (Dorina) megrázta a fejét, mire a nő folytatta. - A gimnazista szoknyája a térdéig ér, az utcalány szoknyája pedig - hajolt le, a kezében tartott vonalzót a lány szoknyája elé tette, majd diadalmasan közölte - huszonnyolc centiméterre a térde fölött.

- Elnézést, én... - kezdett mentegetőzni a lány, de már késő volt, a szigorú nő nem is foglalkozott vele, a karóráját nézte.

- Dorina, most pontosan reggel hét óra harminchét perc van. Ha gyors léptekkel számolom, akkor is hazaérsz hét perc alatt, átöltözöl három perc alatt, és visszaérsz újabb hét perc alatt. Itt várlak, nyomás! - mutatott a bejárat/kijárat felé.

 

Gondos igazán keménynek bizonyult, rekordidő alatt lezavarta az új ülésrendet, és már bele is kezdett volna, de Virág szomorúan álldogált a padja mellett.

- Mi az? - kérdezte Gondos ijesztően közelről.

- Nekem nincs padtársam.

- Hogyhogy nincs?

- Hiányzik - vonta meg a vállát szomorúan Virág.

- De egyszer visszajön, nem? Vagy netán nem? Hm? Mi? - förmedt rá Gondos. Virág rémülten visszaült a székére, és óra végéig meg se nyikkant.

 

- Anyu, szeretnék mondani valamit - kezdtem némi töprengés után. Anyu, aki lehajolva rámolt a konyhaszekrénybe, egy pillanat alatt felegyenesedett, és lesápadva meredt rám. 

- Lógtál az iskolából?

- Dehogy! - vágtam rá a fejemet rázva.

- Rossz társaságba keveredtél? Te jó ég, megzsaroltak?

- Anya! - vágtam közbe élesen, mielőtt még egyre rosszabbra gondolna. - Anyu, csak azt akarom mondani, hogy nem szeretem a majonézt!

- Ó! - tette a szívére a kezét megkönnyebbülten. - Jó, akkor nem teszek az uzsonnádba. - bólogatott.

 

- Tudod mit nem értek? - kérdezte hirtelen Virág, aki addig a padra fektetett fejjel pihent.

Kérdőn néztem rá, úgyhogy folytatta.

- Hogy miért van a suli aulájában az a csúnya szobor.

Pár pillanatig pislogás nélkül figyeltem, hogy vajon komolyan gondolja-e, és mielőtt válaszolhattam volna, Arnold felült a padomra - ráült a cuccomra, de mindegy - és megelőzött.

- Virág, te olyan sötét vagy mint az éjszaka - közölte tényszerűen. Virág csak tágra nyílt szemekkel nézte, aztán elnevette magát. Oké, tényleg nem egy IQ bajnok.

 

A rajztanár (Vladár Ervin, aki egyébként a művészettörténet-tanár is) egész rendes.

 

Elfordítottam a fejem, hogy odanézzek, és akkor... És akkor történt, hogy először megláttam Antai-Kelemen Ádámot, Cortezt. Abban a pillanatban, ahogy megláttam, görcsbe rándult a gyomrom, és úhgy éreztem, muszály lehajtanom a fejem és úgy tenni, mintha csinálnék valamit, máskülönben elárulom magam. Deszkás cipőt, farmert és bő fazonú, fehér pólót viselt, fél vállán hanyagul lógott a hátizsákja, másik kezében a gördeszkáját tartotta. Össszevissza meredező haja csak látszólag állt szerteszét, egyébként gondosan megcsinálta, és pont úgy nézett ki, ahogy kell, és ahogy jól áll neki. 

 

- Hé, Neményi! - hajolt előre Dávid, és megbökte a mellettem ülő Arnoldot. Ő épphogy összecsukta a kezében tartott magazint, és felvont szemöldökkel fordult hátra. - Ma már lesz kedved fordítani nekünk az angolt, vagy  megint Zsák fog szerencsétlenkedni? - folytatta Dávid.

- Nincs kedvem fordítani. Olvasok.

- Kösz, miattad megint nem értünk majd semmit - szólt közbe Zsolti. - Milyen újság ez? - tette hozzá kicsit felállva, hogy átlásson Arnold válla fölött.

- IPM. A gondolkodó ember lapja. Neked nem ajánlom - vágta rá lazán Arnold, és olvasott tovább.

 

A következő pillanatban megállt a suli előtt a sötétített üvegű fekete autó, és Dávid szállt ki ingerülten. A fülébe dugott hadseattel beszélt, az utolsó mondatát épp csak elkaptuk.

- Ne hívogasson! Fogalmam sincs, miről beszél - ezzel kirántotta a füléből a headsetet és kikapcsolta a mobilját. - Halljátok, tegnap este óta pizzát akarnak rendelni a számomon. Valami marha összekeverte, és egy pizzéria honlapján van a számom! Rémes, apám most fogja letiltatni, mert már nem győzzük elismételni, hogy semmilyen duplasajtos akcióról nem tudunk - rázta a fejét fáradtan. Veletek mi újság? - nézett ránk, mire Ricsi, Cortez és Zsolti nem bírta tovább visszatartani, és hangos röhögésben törtek ki.

- Szerintetek ez vicces? - tárta szét a karját Dave. - Szerintük vicces - jelentette ki ránk nézve.

- És végül tudtak rendelni a pizzériából? - kérdezte Virág nagy, csodálkozó szemekkel.

- Mit tudom én? Kit érdekel? Nem érted, hogy hajnalig csörgött a mobilom?

- Miért nem kapcsoltad ki? - szóltam bele, mire a három fiú, Ricsi, Cortez és Zsolti egy hangos "húúú"-val díjazta a kérdésemet. Dávid, mintha megsértettem volna, megrázta a fejét.

- Én sosem kapcsolom ki. Mi van, ha fontos hívás érkezik?

Erre nem tudtam mit mondani.

 

Kardos felemelte a következőt.

- Felmayer!

Dávid az állát vakargatva ment ki a tanári asztalhoz.

- Felmayer, mégis hogy gondoltad, hogy a helyesírásjegyet egy wordbe begépelt és ezáltal ki is javított, kinyomtatott dolgozaton értékelni fogom? 

- Kézzel kellett volna írni? - döbbent le Dávid. Na erre mindenkiből kitört a röhögés.

- Esetleg - bólintott a tanár.

- De hát ez a 21. század! - tárta szét a karját Dave.

- Valóban. Ez pedig egy 21. századi egyes!

 

Vladár tovább osztogatta a rajzokat és a jegyeket, aztán felszólította Dávidot.

- Felmayer!

- Igen, tanár úr?

- Elmondanád, hogy a rajzodon mi ez a sötét folt? - mutatta fel a lapot. A fél gyümölcstálat kitakarta egy kerek satírozás.

- Az Gábor feje - közölte. - Nem láttam tőle rendesen!

Mindenkiből kitört a röhögés.

 

Cortez korrepetálása 5/1 - dühös vagyok rá.

Cortez beszólása 5/1 - nagyon dühös vagyok rá.

Cortez angol súgása 5/1 - akkor is dühös vagyok rá.

Cortez 5/1 - most nagyon nem szeretem.

Mr. Darcy 5/5 - most inkább őt szeretem.

 

- Virág, leginkább az univerzumhoz tudlak hasonlítani - közölte Arnold. - Te is olyan végtelenül sötét vagy - tette hozzá, mire Virág lelkesedése alábbhagyott.

 

- Elmondanád, hogy a gimis lányok miért ilyen egyszerűek? - kérdezte érdeklődő arckifejezéssel Arnold.

- Hogy érted?

- Valósággal megvesztek az ostoba, semmirekellő, tudatlan, nagyképű, bunkó és minimális intelligenciahányadossal rendelkező fiúkért. Miért?

- Nem tudatlan - vettem azonnal a védelmembe.

- Megfogtad a lényeget - vigyorgott lesajnálóan Arnold. - Most komolyan, mi olyan nagyszerű benne? - nézett Cortezék irányába, mire odafordítottam a fejem. (...)

- Minden - közöltem.

 

- Felmayer, mondd neked valamit a Gutenberg név? - kérdezte Kardos, két kézzel támaszkodva a tanári asztalon. Igaán zabos volt.

- Az egy kereső, mint a Google? - kérdezte Dave.

 

A színpadon éppen Kinga üvöltött tisztán artikulálva, amitől Virág felriadt.

- Ez már Petőfi? - biccentett a színpadon álló Kinga felé. Arnold előrehajolt, hogy rálásson Virágra, és lesajnálóan megrázta a fejét.

- Ez október 23.

- Na és? - pislogott Virág.

- Aludj vissza, majd március 15-én felkeltünk és akkor képben leszel.

 

- Már elnézést - háborgott azonnal Kinga. - A feladat egy téli kép volt. Az istállóban álló lovak a téli hóesésben szerintem megfelelő.

- Nem azt mondtam, hogy nem megfelelő. Azt mondtam, eddig csak lovakat rajzoltál.

- Mert szeretem a lovakat!

- Mert ő egy ló - kiabálta be Zsolti, mire mindenki felnevetett.

 

- "Ki itt belépsz, hagyj fel minden reménnyel" - kezdte. (...) Kardos megismételte az idézetet, és felszólította Dávidot.

- Öhm - vakarta meg az állát Dave. - A pótvizsgaterem ajtaja feletti kiírás? - tippelt, mire hangosan felnevettünk.

- Nem Felmayer, ez nem talált, de úgy érzem, azt a kiírást is lesz alkalmad olvasgatni - rázta meg a fejét Kardos.

 

- Dave, jól látom, hogy az üdvözlőkép te vagy? - kérdeztem.

- Ja, csak átmásoltam a sajátomról. Nekem is az, te lecserélheted.

- Nem vagy kissé egocentrikus, önimádó - kérdezte Arnold, a vállára dobva a katonai táskáját -, enyhe exhibicionizmussal fűszerezve?

- Egészségedre - bólintott Dave, mire Arnold megrázta a fejét.

 

- Jön! - szólt és leült. Hát, Gábort kábé másodszorra hallottam megszólalni egész félévben, de ez mindenképpen hasznos volt.

 

– Neményi! – fordult hozzá az ofő. Arnold kedvetlenül megfordult. – Négy percet késtél.

– Elnézést, lerobbant a busz – vonta meg a vállát.

– Tudom, hogy az édesapád hozott iskolába, autóval – tette csípőre a kezét az ofő.

– Valóban, de előttünk lerobbant egy busz.

 

Cortez: 5/5 -nincs sok kapcsolat köztünk, szinte semmi. De neki alanyi jogon jár az 5 pont. :)

 

- Hű! - simogattam meg azonnal a kutyus fejét, miközben Virág kiszedte.

- Ő itt Pete Wentz - mutatott be minket egymásnak.

- Pete Wentznek hívod a kutyád? - csodálkoztam. A kiskutya ficánkolt Virág ölében, láthatóan szabadulni akart.

- Aha. Pete Wentz!

 

- Ricsi, nincs kedved táncolni? - állt meg előttünk Tamara (9/a).

- Jó. Úgyis rég pogóztam - poénkodott Ricsi, és lelépett a megdöbbent lánnyal.